Csíksomlyó ősi Mária-kegyhely. Búcsújáról már a XV. század elejétõl említés történik. A pünkösdi zarándoklat 1567 óta, vagyis a nagyerdei (tolvajosi) gyõztes csata után tartják, annak emlékére, hogy a csíki és gyergyói katolikusság elhárította szülõföldjétõl az erõszakos hittérítés veszélyét.
A pünkösdi zarándoklat, a fent említett ok miatt, elsõsorban a katolikus székelység életének nagy eseménye. Ez azonban nem zárja ki az egész erdélyi katolikus magyarság, de más felekezeti testvéreink részvételét sem, amennyiben a hely szellemének tiszteletben tartása mellet, igaz hittel és jó szándékkal érkeznek ide, hogy az itt töltött órák, napok élménye hozzájáruljon lelki tisztulásukhoz, megújulásukhoz.
A zarándoklatnak az utóbbi idõben több formája alakult ki. Régi hagyomány szerint, közelebbi, de sok esetben távolabbi egyházközségek keresztaljai is gyalog teszik meg az utat Csíksomlyóra. A távolabbi vidékek búcsúsai ugyancsak szervezetten, társasgépkocsival vagy vonattal érkeznek Csíkszeredába és csupán a Szék útján fejlõdnek fel keresztaljába. Sokak szervezetlenül jönnek, egyéni kezdeményezés alapján. A külföldi zarándokok társas kirándulás keretében érkeznek. Azok a külföldi csoportok, akik valamely testvérvárosi vagy községi kapcsolatuk folytán jönnek a búcsúra, jól teszik, ha a nevezett testvéregyházközség keresztaljához csatlakoznak.
A kegyhelyig megtett útnak egy közös jellegzetessége van: a búcsújárókat egyöntetû lelkesedés és áhítat hatja át, amelyet a Szûzanyához való érkezés, a vele való találkozás öröme táplál. Ezért illõ, hogy az egész úton a keresztaljak vagy hasonló csoportok viselkedése – ahogy általában szokásban van – összhangban legyen a zarándoklat értelmével, végsõ céljával.
Megemlékezünk még némely népi hagyományról, szokásról, amelyek a búcsújáró helyeken, a kegyszoborral vagy a történelemmel kapcsolatban maradtak fenn a gyakorlatban. Általános népi hit és hagyomány, hogy a kegyszobor megérintése, simogatása kegyelemmel jár és hatásos eszköz, hogy a Szûzanya meghallgassa a hívõ kérését. Ez a világ minden búcsújáró helyén gyakorlatban van. Pl. Lourdes-ban, ahol a barlangnál lévõ Mária-szobrot nem érik el a zarándokok, annyira magasba van helyezve, az alatta lévõ sziklát simogatják.
