Esik a hó

Szabó Lőrinc: Esik a hó

 

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye -
és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Fogadalom

Hol tartunk, hogyan érezzük magunkat, mit gondolunk fontosnak, és mire kell figyelnünk az elkövetkező évben:

·        Minden nap ölelj meg valakit! Ne csak "úgy", hanem teljes szívből és szeretettel. Meglátod, csodákra képes!

·        "A tested a templom, a rádió antenna, az autó, a ló, a legjobb barátod. Vigyázz rájuk!

·        Az élelem sok forrásból származhat, alaposan nézd meg, mit eszel!

·        Higgy a szerelemben! Mindig!

·        Emberek általában középszerűek. Ne engedd, hogy befolyásoljanak, és megállítsanak az utadon!

·        Azért mert valaki átlagos, ne értékeld le!

·        Találj meg egy boldog helyet, és gyakran látogasd!

·        Van sokféle szexuális öröm, de csak egy fajta a valóban kielégítő, és ez igaz szerelemből fakadó. Addig keresd, míg meg nem találod, és ha megtaláltad, próbáld meg nem elengedni!

·        Mosolyogj mindenkire!

·        Ha lehet, küldd el gyermekedet egy táborba! Örökre köszönetet mond majd érte!

·        Keresd a természeteset!

·        A könyvek ajtót nyitnak az Univerzumhoz.

·        Győződj meg róla, hogy megfelelő-e az ágyad, hiszen sok időt töltesz ott, szundikálva, gyerekekkel való hancúrozással és alvással.

·        Tovább. Mindig menj tovább!

·        A harag túl sok energiádat emészti fel. Bocsáss meg, és felejts!

·        Minden fizikai betegség érzelmi, energetikai és spirituális szintű problémákban gyökerezik.

·        Minél hamarabb kezeled ezeket a problémákat, annál hamarabb gyógyulsz.

·        Szakértőktől kérj tanácsot!

·        Ha itt az ideje, akkor bízz a saját szakértelmedben!

·        Soha ne félj létrehozni!

·        Egy helyzetet több szempontból elemezz, és az emberek ítéletével is hasonlóképpen járj el!

·        A gyerekek olyanok, mint a magok, amiket elültetünk. A mi feladatunk az, hogy tápláljuk és védjük őket, de nem ellenőrizhetjük folyamatosan. Változtatni pedig végképp nem tudjuk. A sárgarépa mindig a sárgarépa marad, nem lesz paradicsom.

·        Az eső jó.

·        Mi is a természet részei vagyunk. Technikailag tehát minden természetes.

·        Higgy a tündérmesékben, mert egy biztos, hogy létezik a Te számodra is.

·        Mi hozzuk létre a saját valóságunkat. Te vagy a szerzője történetednek, dönts bölcsen arról, hogy mit írsz.

·        Soha ne nevess egy költőn vagy a költészeten! Te is egy költő vagy.

·        Minél hamarabb abbahagyod a dolgok keresését, annál gyorsabban megtalálod azt.

·        Minden egyes ember tanít nekünk valamit. Találd meg, mi lehet az!

·        Írd le, vagy felejtsd el!

·        Ha úgy dönt az élet, akkor bátornak kell lenned, hogy változtatásokat tégy a boldogságodért. A boldogság nem csak úgy történik. Ez választás is.

·        Nincsenek szabályok.

·        Minden értékes. Kezeld úgy!

·        Soha nem látsz hullócsillagot, ha alkalmanként nem sétálsz esténként. Láss meg egyet!

·        Szerelmesnek lenni a legjobb érzés az univerzumban. Légy szerelmes!

·        A masszázs nem luxus, hanem szükségszerűség.

·        Higgy az álmaidban, és soha ne add fel azokat! Hidd el, végül valóra válnak!"

Christmas

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.
Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud."

(Márai Sándor: December)

First day of school