2011. október 26., szerda

Dilemma

A módszer dilemmája       
Minden nap eldöntheted, hogy újabb és újabb spirituális módszert akarsz-e megismerni, amely mivel nélkülözi a teljes igazságot, gyakran cserben hagy, vagy igaz hitet akarsz szerezni, amely nem hagy cserben soha.

A gyógyulás dilemmája    
Minden nap eldöntheted, hogy a betegségedből meg fogsz gyógyulni, és a hited végrehajtja legfelsőbb akaratodat, vagy kétségbe esetten módszerről módszerre szállsz, s hitetlenséged miatt egyre kisebb az esély a sikerre.

A halál dilemmája    
Minden nap dönthetsz arról, hogy hiszel-e a halálban és követed őt a minden napi gondolataid, szavaid és tetteid által, vagy az örökkévalóságban hiszel és akként éled az életed.

A korlátoltság dilemmája    
Minden nap dönthetsz, hogy követed-e az emberiség által megismert korlátokat, vagy hiszel abban, hogy Istenben minden lehetséges, és ledöntöd azokat.

A kötés dilemmája    
Minden nap létrehozhatsz egy új felesleges kötést az életedben, kötődhetsz elvekhez, tárgyakhoz, vagy emberekhez, hogy hamis biztonságérzetet kapj, vagy csak az igazsághoz ragaszkodsz, és a hited elpusztíthatatlanná tesz.

A szabálydilemma    
Minden nap alkothatsz egy új szabályt, amellyel védheted magad a fájdalmaidtól, vagy megismered a legfelsőbb törvényt, és fájdalomtól mentesen élhetsz.

A szabadság dilemmája      
Minden nap eldöntheted, hogy ragaszkodsz-e annyira a szabadsághoz, hogy éppen annak rabja leszel, vagy részt veszel az életben, és azt megéled szabadon.

A felelősség dilemmája    
Minden nap titkolhatod, hogy mit tettél, és egész életeden átvezet a belső szenvedés, vagy elismered, hogy ki vagy, és szenvedésed lecsökken a jóvátétel idejére.

A hazugság dilemmája    
Minden nap eldöntheted, hogy hazudsz-e másoknak és önmagadnak, s a végén úgy belekeveredsz az illúzióba, hogy még te sem tudod, ki vagy valójában, vagy egyszer, ha fájdalmasan is-, de megvallod hazugságaid és felszabadulsz.

A megfelelés dilemmája    
Minden nap eldöntheted, hogy az egész világnak meg akarsz-e felelni, s eközben inkább vállalod, hogy elveszted önmagadat, vagy csak a belső boldogság elhívásnak akarsz megfelelni, így a fél világ gyűlölni fog, de élni fogsz.

A teremtés dilemmája    
Minden nap eldöntheted, hogy aggódással tekintesz-e a jövőre, s ezzel lassan, de biztosan megteremted azt, amitől félsz, vagy reménnyel és bizakodással várod azt, amire szükséged van.

A szenvedés dilemmája       
Minden nap eldöntheted, hogy egy konfliktusban a gyermeki fájdalom és az önsajnálat vezessen, vagy a megoldást, kiengesztelődést kereső nagykorú szellemiség.

A félelem dilemmája

Minden nap eldöntheted, hogy gonosz tanácsadódra, a félelemre hallgatsz-e, aki eddig soha semmiben nem segített, vagy igaz prófétákra, akik már legyőzték őt, és hitre és bizalomra tanítanak.

2011. október 20., csütörtök

A madár és a nő...

''Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni. És egyedül érezte magát! Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem! A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett! A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át. Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét. Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törodött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!'' (Paulo Coelho)

Ősz

"...Az ilyen őszi csönd a legcsodálatosabb valami. Egységes és tömör, mint maga a természet ébredő és követelő rendje. De ugyanakkor valósággal mozaikszerű: ezer, meg ezer apró hangból és színből tevődik, mozdulatból és mozdulatlanságból, az ember el se hinné, mennyi minden van együtt egy ilyen tavaszi csöndben. A délelőtti napfényben fürdő kert élénkzöld hallgatásán, mint apró kis kék selyemszalagok lebegtek csokorra kötve a rigók könnyű füttyei. A fülemüle szava széles tarka szivárványt húzott keresztül ezen a csöndön s a vadgalambok búgásai, mint apró lila tollak díszítették, akárcsak bokrok tövét az ibolyák. Valahol bégetett egy bárány s egy kakas kukorékolt s ez a két hang is könnyű volt, úszott és lebegett a békesség fölött." (Wass Albert)

Kértem Istent...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de ő azt mondta: nem..
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt..
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de ő azt mondta: nem..
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell..
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de ő azt mondta: nem..
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik..
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de ő azt mondta: nem..
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá..
Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de ő azt mondta: nem..
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak..
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan ő szeret engem..
Erre azt felelte: látom már kezded érteni..
Kértem erőt....
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek..
Kértem bölcsességet....
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat..
Kértem bátorságot....
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat..
Kértem adjon szeretetet....
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk..
Kértem kegyelmet....
És Isten adott lehetőségeket..
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt!
(Ismeretlen szerző)

Mi a feladatunk?


"Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját átélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. ... A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket, hogy azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk és őket is a keresők útjára kell vezetnünk." (Rudolf Steiner)

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek


..lelked mélyén görcsös indulat szorongott - vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok. El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.



Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok...

"Az úton önmagadat kell adnod. A világon a legnehezebb dolog olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk. Ahhoz, hogy el tudjunk kalandozni önmagunktól, egyre közelebb és közelebb kell kerülnünk ahhoz a valakihez, akik valójában vagyunk. Ez nem nehéz, látni fogod. A legkönnyebb dolog önmagunkat adni. Sokkal nehezebb azzá lenni, amit mások várnak el tőlünk. Ne hagyd, hogy ilyen helyzetbe kényszerülj. Találd meg önmagad, azt, aki vagy, és légy, aki vagy! Akkor egyszerűen csak létezned kell. Akkor másra fordíthatod mindazt az energiát, amit abba öltél, hogy fenntartsd a látszatot. Többé nem lesz látszat, amit fenn kell tartanod. Sem szerep, melyet el kell játszanod. Jelentsd ki: Íme, itt vagyok. Fogadjatok el olyannak, amilyen vagyok, minden hibámmal és gyarlóságommal együtt. S ha ez nem megy, hagyjatok létezni "(Leo. F. Buscaglia).

Elég, ha...


"Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. 
Elég, ha munkahelyedre lassan és 
kényelmesen haladsz és néha megállasz,
hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. 
Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, 
mint amennyit előre szántál magadnak. 
Mert szépen süt a nap és a szelőnek kellemes,
meleg virágszaga van. 
Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, 
csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, 
amiben élsz.” (Wass Albert)

Aranyosi Ervin: Amikor boldog vagy…


Tudod, amikor boldog vagy,
arcodról fény sugárzik.
Mosolyod fénye útra kél,
s érzékeli egy másik…
Boldogságod, mint fénysugár,
széjjel terül a földre,
szivárványszínben tündököl,
s árad csak körbe-körbe.
Tudod, körötted annyian
vágynak a boldogságra,
kérlek, boldogság-fényedet
vetítsd a nagy világra.
Szereteted, mint fényözön,
szívekben gyújtson lángot!
Tárd ki lelked a szép előtt,
s fogadd be a világot.
Azért jöttél a földre el,
hogy megtanulj szeretni,
nyílt szívvel éld az életed,
s ne maradjon ki senki.
Ne ítélj, ne bánts másokat,
ragyogjon tiszta fényed!
Boldog lesz minden pillanat,
mikor a percet éled.

Dolgok, amelyeket megtanultam az élettől:

-Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor, és ezért meg kell bocsátanod neki.
- Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
- Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
- Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
- Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak téged.
- Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
- Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
- Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
- Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
- Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
- Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
- Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magad érezni tőle:

1. Beleszeretni valakibe
2 .Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj
3 Egy forró fürdő
4. Nem kell sorban állni a boltban
5. Egy különleges pillanat
6. Egy kedves e-mail-t kapni
7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni
8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani
9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon
10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból
11 Egy csokiturmix, vagy vanília, vagy eper!
12. Egy pezsgőfürdő
13. Nevetni
14. Egy jó beszélgetés
15. A tenger
16. Saját magadon nevetni
17. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik az éjszakába
18. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt
19. Egy ismerős, aki azt mondja, milyen szép vagy
20. Nevetni egy gondolaton
21. Barátok
22. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad
23. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni
24. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal
25. Valaki, aki a hajaddal játszik
26. Édes álmok
27. Forró csokoládé
28. Kirándulás barátokkal
29. Hintázni
30. Szemezni egy kedves idegennel
31. Csokis kekszet sütni
32. Kézen fogva lenni valakivel, akit szeretsz
33. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy semmi sem változott
34. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat, melyet már régóta szeretett volna
35. Figyelni a napfelkeltét
36. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted az új csodálatos reggelt
37. Tudni, hogy hiányzol valakinek

Ugye milyen szép az élet?

Kalkuttai Teréz anya: Az élet himnusza

Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan,
az Élet szépség – csodáld meg,
az Élet boldogság – ízleld meg,
az Élet álom – tedd valósággá,
az Élet kihívás – fogadd el,
az Élet kötelesség – teljesítsd,
az Élet játék – játszd,
az Élet érték – vigyázz rá,
az Élet vagyon – használd fel,
az Élet szeretet – add át magad,
az Élet titok – fejtsd meg,
az Élet ígéret – teljesítsd,
az Élet szomorúság – gyozd le,
az Élet dal – énekeld,
az Élet küzdelem – harcold meg,
az Élet kaland – vállald,
az Élet jutalom – érdemeld ki,
az Élet élet – éljed !

2011. október 19., szerda

Oriah Hegyi Álmodó Öreg Indián Vers

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, hogy megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a Holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni és hagyni, hogy az extázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tieddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst Holdnak , hogy "Igen!"
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és, hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

2011. október 18., kedd

Desiderata


Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül, élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot; és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük.Ne hasonlítsd magad senkihez; ezzel kockáztnád, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak Nálad nagyobbak is, kisebbek is. Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, mégha mégoly szerény is; ez igazi érték az idők változó virágzásában.Légy óvatos a Veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és a lelkierőt illeti, mert ez létezik. Sok ember keresi a nagy ideálokat; és az életben mindenütt meg lehet látni a hősiességet. Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot. Ezenfelül ne légy cinikus a szerelemben, mert az - minden esetleges terméketlenségével és kiábrándulásával együtt is - ugyanolyan örök, mint a fű.Fogadd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel hagyva magad mögött/lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl, légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok; jogod van itt lenni. És függetlenül attól, hogy Számodra világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj. Törekedj a boldogságra.

(1692-ből származó írás, Baltimore-ban, egy régi templomban találták. A szerző ismeretlen.)




2011. október 16., vasárnap

Rajki Miklós: Bíztató


Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!

Ralph Waldo Emerson


“Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.” 


2011. október 15., szombat

A boldogság kulcsa az aktív életvitel!


Könyvedben három útját különbözteted meg a boldogságnak: a kellemes, pozitív élményekkel, érzésekkel teli életet, az elkötelezett, aktív életvitelt illetve az értelmes, jelentéssel bíró életet. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen egy borongós alaptermészetű ember is élhet akár folyamatosan boldog életet?

A boldogsághoz vezető három utat Martin Seligman, a pozitív pszichológia legfontosabb alakja vázolta fel. Az első út a kellemes, a hedonista élet: ez az, amit a legtöbb ember azonosít a boldogsággal. Intenzív, pozitív érzelmeket élünk át, sokat nevetünk, jól érezzük magunkat a bőrünkben - tulajdonképpen az a boldogságkép, amit a hollywoodi filmek sugároznak.
A második út a boldogsághoz az elkötelezett élet. Ez azt jelenti, hogy olyan tevékenységekben vetjük bele magunkat, amelyekbe teljesen bevonódunk, tökéletes részt veszünk bennük. Hasonló ez az élmény a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow vagy áramlatélményhez. Nagyjából bármilyen aktív tevékenység közepette megélhető: a futástól a táncon át a könyvírásig vagy a munkáig - mert nagyon sokan a munkában élik meg, de nem is tudatosul bennük, mert a munkát "divat" nem szeretni.
A harmadik út pedig a jelentésteli élet: amikor az ember azt érzi, hogy van értelme az életének, mindennapjainak van jelentésteli célja. Sokszor ez egy vallásos, spirituális keretben jelenik meg, de ateistaként, hit nélkül is megélhetjük azt, hogy életünknek, mindennapi tevékenységeinknek van értelme.
Na most, az első, a kellemes élet, azaz, hogy milyen gyakran és menyire intenzíven élünk át pozitív érzelmeket, az genetikailag erősen meghatározott. Vannak emberek, akik a szüleiktől olyan géneket örököltek, hogy a pozitív érzelmek átélésére kevésbé hajlamosak. Konkrétan Seligman is leírja, hogy ő nem az a nagyon röhögős, vidám figura, tehát vannak olyanok, akik számára a kellemes élet nehezebben élhető meg.
De ettől még lehetnek boldogok, ha értelmes életet élnek, vagy gyakran van részük áramlatélményekben. Ez az, ami baromi izgalmas Seligman elképzelésében: még ha genetikusan nem is vagy hajlamos sok pozitív érzelem átélésére, ez nem predesztinál téged boldogtalanságra. Azt mondja, hogy az a teljes élet, amiben mindhárom összetevő megjelenik valamilyen szinten. Ezzel szemben van üres élet, amikor egyik típusú boldogság sem jelenik meg az ember életében: ők a leghajlamosabbak a depresszióra, szorongásra, mindenféle mentális problémákra.

Körülbelül hány százalékban befolyásolják génjeink, hogy mennyire van hajlamunk pozitív érzelmek átélésére?

Körülbelül 50 százalék a genetikai meghatározottság, 10 százalék írható a körülmények számlájára, 40 százalék pedig a szándékos viselkedésünk és cselekedeteink eredménye. A genetikai meghatározottságot egyébként ikervizsgálatokkal mutatták ki.

Olyan ikerpárokat vettek, akik különböző családokban nőttek fel, teljesen eltérő körülmények között. Amikor harmincévesen megvizsgálják az ikerpár két tagját, az tapasztalható, hogy annak ellenére, hogy az egyik iker bányász családban nőtt fel, a másik meg értelmiségi, polgári közegben, egészen más anyagi körülmények között, mégis nagyjából ugyanolyan gyakran élnek át pozitív illetve negatív élményeket - aminek csak genetikai okai lehetnek. Ilyen vizsgálatokkal és nagyon bonyolult statisztikai számításokkal határozták meg, hogy körülbelül 50 százalékban génjeink határozzák meg érzelmeink intenzitását, illetve gyakoriságát, valamint azt is, hogy mire vagyunk fogékonyabbak: a negatív vagy a pozitív érzésekre.

Adott tehát a genetikai örökség, a pozitív pszichológusok szerint mennyire meghatározóak az első életévek?

Genetikailag meghatározott agyi struktúrával születünk, de még néhány életév, mire agyunk neurális kapcsolatai megszilárdulnak. Ezeket a neurális kapcsolatokat pedig az első pár életév történései befolyásolják, tehát ebből a szempontból Freudnak igaza volt, aki az első pár életév fontosságát hangsúlyozta.

De ma már tudományosan igazolt az is, hogy bizonyos neurális kapcsolataink újradrótozhatóak.

Igen, és ami különösen izgalmas, hogy ma már azt is tudjuk, hogy pszichoterápiával, azaz mindenféle gyógyszeres terápia nélkül, beszélgetős és egyéb módszerekkel, ha nem is újrahuzalozhatjuk, de mindenképpen alakíthatjuk az agyunk működését.

Melyek azok a cselekedetek, amelyekkel igazoltan boldogítjuk magunkat?

Egy-két izgalmasabb dolgot emelnék most csak ki. Először is a testmozgás, ami tényleg mindenki számára elérhető, hiszen sétálni, kocogni ingyen van. Tudományos tény, hogy már a félintenzív testmozgás is pozitívan hat érzelmeinkre és kognitív, gondolkodási képességünkre.

Ténylegesen elégedettebbé teszi az embert az önkéntes, segítő magatartás is. Erre is bárki képes, csak akarni kell.

Általában igaz, hogy az aktív és társas tevékenységek, elégedettebbé tesznek, mint a passzív és magányos tevékenységek. Egy átlag magyar 3-4 órát tévézik egy nap, ami tipikusan passzív, sokszor magányos időtöltés.

Mi az oka annak, hogy passzív tevékenység közben nem tudunk igazán boldogok lenni?

Az ember evolúciósan úgy van kitalálva, hogy aktív és társas életet éljen. Amikor körülbelül 200-300 ezer évvel ezelőtt megjelent a Homo sapiens aktív, társas lények voltunk. Kis közösségekben, folyamatos aktivitásban éltünk a természetben, genetikai állományunk pedig ilyen körülmények közt alakult ki. Ehhez képest, milyen ma egy tipikus munka? Nyolc órát ülünk a számítógép előtt, nagyon sokszor vagyunk magányosak, és többnyire alig van zöld körülöttünk. Minél hasonlóbbra alakítjuk a környezetünket az evolúciós alkalmazkodás környezetéhez, annál nagyobb lesz az esélyünk a boldogságra. Tehát a természetközeliség, mások társaságának keresése, illetve az aktív tevékenységek növelik a boldogságunknak. Ehhez képest hányan ülnek magányosan a tévé előtt, és rágódnak arról, hogy miért boldogtalanok! Pedig kikapcsolnák a tévét, és elmennének tömegsportolni, vagy tánciskolába, már sokkal jobban éreznék magukat.

Azt írod, ha valaki boldog akar lenni, jobban teszi, ha anyagi javak helyett élményekre költi a pénzét. Miért vagyunk boldogabbak az élményektől, mi ennek a pszichológiai magyarázata?

A tárgyainkat hajlamosabbak vagyunk összehasonlítani mások tárgyaival, és mivel mindig tudunk találni valakit, akinek jobb autója, szebb háza, nagyobb tévéje, márkásabb ruhája van, ez nem tesz jót a hangulatunknak. Az élményeinket viszont nem hasonlítgatjuk össze, egy kenutúra a Rábán szubjektív belső élmény, én élem meg, nem összevethető mások élményeivel.

Ráadásul az élményekhez hozzászokni is nehezebb. A nagy tévé megvásárlása lehet, hogy kellemes élmény, de egy hét múlva nincsenek pozitív érzéseid miatta. És itt van a csapda: megveszed a nagyobbat, de hamar hozzászoksz. Akkor arra gondolsz, hogy de ez csak egy tévé, bezzeg, ha házimozi lenne....és belekerülsz egy ördögi körbe, amikor egyre nagyobb tárgyaktól reméled, hogy végre tényleg elégedett leszel.

A könyv számos kísérletet felsorol, amelyek azt támasztják alá, hogy a pénz nem boldogít, és a lottóötös maga a sorscsapás. Nehéz erről az átlagembert meggyőzni.

Önmagában a pénz nem boldogtalanít. De kell egy stabil személyiség ahhoz, hogy ne váljunk boldogtalanná a nagyon sok pénztől. Maga a pénz jelenléte hajlamosítja az embert az önzőségre. Kísérletek bizonyították, hogy már maga a pénz képe önzővé tesz: olyan helyiségben ahol a falon volt pénzt ábrázoló kép, ami lehet, hogy a résztvevőkben nem is tudatosult, az emberek kevésbé segítették egymást.

Kell egy stabil identitás ahhoz, hogy ne ártson a sok pénz. És persze baromi fontos, hogy mire költjük: ha másokra és élményekre, akkor javíthatja az elégedettségünket. Ha önmagunkra és anyagi dolgokra, akkor nem fogja növelni a boldogságunkat.

Bár egyre több helyről érkeznek olyan üzenetek, amelyeket a könyved tényként közöl, hogy például boldogabb vagyunk, ha mozgunk, ha természetben vagyunk, mégse megyünk ki, nem kezdünk el jógázni, kocogni, úszni. Mi ez a tehetetlenség, valami belénk kódolt önsorsrontás?

Nagy a kísértés a mai világunkban arra, hogy a hosszú távú elégedettségünket feláldozzuk rövidtávú kellemes élményekre. Rengeteg a rövidtávú kísértés. Mennyivel kényelmesebb a tévé előtt csokit eszegetni, mint mondjuk megizzadva kocogni. Ezt abszolút tudom a saját életemből is: az embernek rá kell szánnia magát, szükség van hozzá tudatosságra.

És boldog-e a boldogságkutató?

Igen, én annak érzem magam. Nagyon sok áramlatélményt élek meg: sokat sportolok, kung-fuzom, ma reggel is futottam a Gellért-hegyen, és ez nekem a tökéletes flow élmény. Vagy áramlatélmény tud lenni egy jó egyetemi óra megtartása is. Írni is nagyon szeretek, de ott mégis ritkábban jön a flow. A kellemes élet terén is tudom, hogy mi az, ami nálam pozitív érzést vált ki, és próbálok ezért tenni. A jelentésteli élet területén is kezd már életcél kikristályosodni előttem, bár még elég fiatal vagyok. De az egyik ilyen célom az ismeretterjesztés a boldogsággal kapcsolatban, amit én egy nagyon komoly feladatomnak gondolok.

(Az ezoterikus, önsegítő könyvek száza után hiánypótló ismeretterjesztő könyv jelent meg a közelmúltban Szondy Máté tollából. A fiatal pszichológus összegyűjtötte mindazt, amit a pszichológia tudománya tud a boldogságról, hogy melyek azok a tevékenységek, viselkedési formák, amelyek nagy valószínűséggel boldogabbá teszik életünket.)

2011. október 14., péntek

Ébredés a madarakkal!




 ..a kertben madarak, melyek hajnalban még szabálytalan időközökben énekeltek, hol ezen a fán, hol azon a bokron, most együtt kórusban kezdtek rá élesen , metszőn, most együtt, mint akik tudják az együttes erejét, máskor magánosan , csak a halványkék égnek.