A télapó sapkája

Eljött végre a december. Nagy pelyhekben hullott a hó, és reggelre beborította az erdei tájat. Hókucsmát húztak a fenyők, fehér-lenge hófátyolt kaptak a fák, bokrok. Télapó izgatottan készülődött. A gyerekek leveleit már mind elolvasta, ismerte jól a kívánságokat, már csak az ajándékokat tette dobozokba és csomagolta színes papírokba. A sok-sok ajándék már mind-mind készen állt. Mosolygott a Télapó, már csak a piros kabátját készítette elő. A fehér, hóra emlékeztető szegélyét átkefélte, hogy jól mutasson holnap a rénszarvasszánon, ha valaki felnéz az égre, mert meghallja a csengettyűk csilingelését. Tudta jól, a gyerekek nem láthatják, mert mindig csak éjszaka járt, és akkor alszik már minden gyerek. De a felnőttek is őrzik még a gyermekkori álmot, a fehér szakállú Télapóról, a piros, fehér szegélyes kabátkáról, na és a télapósapkáról. Valóban, a sapka! Hiába nyúlt a Télapó a legfelső polcra, ahol tartotta mindig a sapkáját, de az nem volt sehol. Izgatott keresgélésbe kezdett, hiszen, miként is indulhatna útnak, becsempészni az ablakba készített harisnyákba, kis csizmákba az ajándékot? Hogyan is indulhatna el a Télapó sapka nélkül? Egész éjjel keresgélt, keresgéltek vele a krampuszok, nem is festették aranyszínűre a sok virgácsot, amit a huncut és szófogadatlan gyerekeknek szántak, de a sapka nem volt sehol. Már későre járt, amikor nagy bánatosan feladta Télapó a keresgélést. Szomorúan álomra szenderült, és még nem tudta, hogyan indul másnap éjjel hosszú útjára. Ahogy álomra hajtotta a fejét, csillámló por kezdett kavarogni a szobában. Télapó csizmája felé örvénylett, szivárványos fény ragyogott fel, egyetlen percig tündökölt a karácsonyi varázslat, aztán eltűnt. Egy aprócska csomag jelent meg Télapó csizmájában, színes csomagolópapírban, csillámló szalaggal átkötve. Hajnalban kelt a Télapó. Barátságos-vígan lobogott a kandallóban a tűz. Gondterhelten megsimogatta hófehér szakállát, kinézett az ablakon és látta, odakint nagy pelyhekben hullik a hó. És ekkor tekintete a csizmájára tévedt. A szárán kikukucskált a fénylő, színes szalag. -Ejnye...-lépett csodálkozva közelebb. Érdeklődve bontogatta a kis csomagot. Egy új Télapó-sapka volt benne. Piros, fehér szőrmeszegéllyel, sokkal, de sokkal szebb, mint a régi volt. A fejére próbálta. Igen, így az igazi Télapó. Elmorzsolt egy meghatott könnycseppet a szeme sarkában. Tudta, karácsonyi varázslat nélkül, idén nem jött volna el a Télapó. Másnap, amikor átsuhant az éjszakán a rénszarvasszán, és minden kis csizma ajándékkal, édességgel telt meg, egyetlen gyermek sem hiányolta az aranyszínű virgácsokat. Pedig azok azért nem voltak ott, mert nem festették meg aranyszínűre a krampuszok, a Télapó sapkáját keresve.