Milyen lesz az új esztendő? Amilyennek kuruzsoljuk, ahogy arra rákészülünk – tartja a magyar néphagyomány. A hajdanán igen gazdag ó- és újévi szokásokból, babonákból ma is gyakorlunk néhányat, anélkül, hogy tudnánk, milyen jelentéssel bírnak ezek.
Minden határnap valaminek a végét, ugyanakkor valaminek a kezdetét jelenti, ezért az óévet a maga minden rosszával akarták eltemetni, és az új évet egy teljesen új, bajmentes időszakként fogadni.
Nem váltak el a Luca-napi, karácsonyi és újévi szokások sem, ilyen például a szerencsepogácsa-készítés. Annyi pogácsát sütnek, amennyit szilveszter éjjelén megehet a család. Egyikbe, de ha módosabbak, akár kettőbe is, pénzt sütnek bele, és aki arra ráharap, szerencsés lesz az új évben. S hogy biztos legyen a szerencse, arra különösen figyeltek, hogy virradat utánra ne maradjon megevetlen pogácsa.
A köztes időszak után az új év első napja is fontos mozzanata volt a szerencsevarázslásnak. Valakinek – s ez a feladat általában a legényekre hárult – elsőnek vizet kellett hoznia a kútból. Ez volt az aranyvíz. Ebbe a legnagyobb fémpénzt tették belé, és egy nagyon szép almát, majd a vízzel kint, a szabadban mosakodott meg az egész család. A fémpénz a munka általi gazdagságot jelentette, az alma épséget, szépséget. Mosakodás után az almát annyi darabra vágták, ahány családtag volt, és elfogyasztották, hogy a család egész évben összetartó legyen.
A régiek nagyon fontosnak tartották, hogy újév napján férfi lépjen először a házba, és ne üres kézzel. A férfi jelenléte önmagában is pozitív, az általa mondott újévi jókívánság, s az, hogy nem üres kézzel érkezik, növeli a ház szerencséjét.
Minden határnap valaminek a végét, ugyanakkor valaminek a kezdetét jelenti, ezért az óévet a maga minden rosszával akarták eltemetni, és az új évet egy teljesen új, bajmentes időszakként fogadni.
Nem váltak el a Luca-napi, karácsonyi és újévi szokások sem, ilyen például a szerencsepogácsa-készítés. Annyi pogácsát sütnek, amennyit szilveszter éjjelén megehet a család. Egyikbe, de ha módosabbak, akár kettőbe is, pénzt sütnek bele, és aki arra ráharap, szerencsés lesz az új évben. S hogy biztos legyen a szerencse, arra különösen figyeltek, hogy virradat utánra ne maradjon megevetlen pogácsa.
A köztes időszak után az új év első napja is fontos mozzanata volt a szerencsevarázslásnak. Valakinek – s ez a feladat általában a legényekre hárult – elsőnek vizet kellett hoznia a kútból. Ez volt az aranyvíz. Ebbe a legnagyobb fémpénzt tették belé, és egy nagyon szép almát, majd a vízzel kint, a szabadban mosakodott meg az egész család. A fémpénz a munka általi gazdagságot jelentette, az alma épséget, szépséget. Mosakodás után az almát annyi darabra vágták, ahány családtag volt, és elfogyasztották, hogy a család egész évben összetartó legyen.
A régiek nagyon fontosnak tartották, hogy újév napján férfi lépjen először a házba, és ne üres kézzel. A férfi jelenléte önmagában is pozitív, az általa mondott újévi jókívánság, s az, hogy nem üres kézzel érkezik, növeli a ház szerencséjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése